Hogyan lesz az egykori veteményesből, gyümölcsösből a Dél-Alföld, sőt Magyarország egyik legkedveltebb fürdőkomplexuma?
Mintegy másfél évszázad, jó néhány elszánt helyi polgár, rengeteg építő, alkotó munka és a folyamatos fejlődés szándéka kell hozzá.
Míg Gyopárosfürdő története az 1860-as évek végére, a településrész históriája néhány évtizeddel korábbra nyúlik vissza. Az úgynevezett Gyopárhalma a városból kiszorult, szegényebb, kisebb házikerteket, gyümölcsösöket gondozó rétegek lakóhelye lett, a feljegyzések szerint 1846-ban alapították. A Gyopárosi tó már a kor emberét is vonzotta, igaz, akkor inkább praktikus, mintsem mai értelemben vett kellemes mivolta miatt. A helyiek eleinte kendert áztattak benne, lovaikat fürösztötték, mígnem felismerték a tó vizének jótékony hatásait.
Egy helyi orvos, dr. László Elek kezdeményezésére 1869-ben kezdték meg a fürdő építését, mely a tó déli részén kialakított stranddal együtt alig egy évtized múlva már népszerű fürdőhelynek számított, ahová messzi földről is ellátogattak a vendégek, köztük Mikszáth Kálmán is, aki dicsérő sorokat is írt Gyopárosfürdőről. Közben folyamatosan elemezték, vizsgálták a tó vizét, amiről bebizonyosodott: számos kórságra gyógyírt jelent.
Kisebb-nagyobb fejlesztési pauzákkal, bérlővadászatokkal és némi hanyatlással telt esztendők után a 20. század első évtizede újabb nagy áttörést hozott Gyopárosfürdő számára. Orosháza vezetői ismét meglátták a fantáziát benne, s az 1906-ban megnyitott Orosháza-Szentes vasútvonal is érintette az egyre kedveltebb településrészt, ahová immár különvonatokat is indítottak. Bár a fürdő népszerűsége azóta gyakorlatilag töretlen, a fejlődést természetesen a két világháború és az azokat követő szűkös esztendők visszavetették.
A beruházások 1958-ban indultak útnak, s azóta gyakorlatilag folyamatosan tartanak — ennek köszönhető, hogy Gyopárosfürdő ma a strand-, az élmény- és gyógyfürdőzők, a wellness szerelmeseinek népszerű úti céljává válhatott.
Képek Gyopárosfürdő 100 évéről
