Nem csak a honfoglalás előtti időszak iránt érdeklődőknek nyújt izgalmas látnivalókat a tatársánci ősgyep Orosháza és Pusztaföldvár határában.
A Nagy Tatársánc nevű halom-vonulat az 1939. évben végzett vizsgálatok szerint a bronzkor végén, vagy a vaskorszak elején készített földvár. A 3050 m hosszú, félkörívű sánc nagy része erodálódott és oldalait szántóként művelik. Keleti vége kisebb mértékben erodálódott. Ennek meredekebb északkeleti oldalát nem művelték, így kultúr-hatás által kevésbé zavart természetes növénytársulás (gyep) borítja, mely egyben védelmet nyújt az erózió ellen.
A Wikipedia leírása szerint ebben a gyepben olyan növényfajok is tenyésznek, melyek jellemzőek a felszántatlan pusztai gyepekre és az Alföld művelt talajú területein ma már nem léteznek, vagy nagyon ritkák:
Asperula cynanchia L. – ebfojtó müge, Phlomis tuberosa L. – macskahere, Salvia nutans L. – kónya zsálya, Thalictrum minus L. – közönséges borkóró, Viola ambigua W. et. K. – csuklyás ibolya stb.
Az 1930-as években még más ilyen kevésbé zárt természetes gyepet is ismertek a környéken (pl. a Nagy Tatársánc túloldalán). Ma már messze környéken csak ez a kis folt őrzi az Alföld egykori természetes gyepvegetációjának nyomát.
A helyszínt gépkocsival és kerékpárral is meg lehet közelíteni, de egy Orosházáról vezető gyalogtúra sem jelent kimerítő fizikai teljesítményt, így mindenkinek jó szívvel ajánljuk.